Select Your Favourite
Category And Start Learning.

A halogatásról

Vannak problémák, amelyek maguktól megoldódnak… Szerencsére néha ez igaz. Egy-egy feladat mintegy varázsütésre megoldódik. Vagy inkább elmúlik? Ilyen is van! De mi van azokkal a feladatokkal, amelyeket nekünk kellene elvégeznünk és csak halogatjuk azokat?

Úgy érezzük, örökösen „el vagyunk úszva” a teendőinkkel? Az elintéznivalókat addig halogatjuk, míg végül óriási mennyiségben halmozódnak fel? Nyomaszt, hogy bizonyos dolgokat el kellene intéznünk, de nem tettük? Ott a kellene súlyos terhe rajtunk?

A problémával nem vagyunk egyedül. A halogatás az emberek többségére jellemző önkárosító szokás.

Miért önkárosító a halogatás?

A mindennapokban az egyik jellegzetes időkezelési probléma a halogatás. Mindannyiunknak ismerős a képlet: kitűzünk egy célt, vagy feladatot – esetleg mások tűzik ki azt számunkra, felkerül a listára, majd toljuk, toljuk odébb. Az idővel való bánni tudás képessége fontosabb, mint hinnénk. Ha az idővel állandó versenyfutásban vagyunk, nem tesz jót a lelki egészségünknek. Minél jobban halogatjuk dolgainkat, annál frusztráltabbak leszünk és szabadidőnk is lecsökken – hiszen akkor is ott suttog a lelkiismeret kisördöge a fülünkbe: Megcsináltad? Kész vagy vele? Leadtad? Elküldted? Felhívtad? Elvégezted? A határidő sokszor kötelez. A feltorlódott feladatok belső feszültséget, bűntudatot okoznak, de valahogy mégsem sikerül Pató Pál mondatán túllépnünk: „Ej, ráérünk arra még!” Kötelezettségeinket senki sem fogja helyettünk teljesíteni. Az önbizalmunknak sem tesz jót, ha egy halom képzeletbeli szennyes vár ránk.

Miért halogatunk?

A halogatással a távolabbi jövőbe toljuk el az adott probléma megoldását. Miért? Hogy ne kelljen döntéseket hoznunk, szembesülni a helyzettel, így kisebb az esélye a tévedésnek. A másik ok, hogy valamiért szorongunk az adott feladattól. A halogatás tehát egyfajta védekező mechanizmus, jellegzetes struccpolitika: „Amíg nem foglalkozom vele, addig a probléma nincs is!” – hitegetjük saját magunkat.

Halogatás ellen önszabályozás?

Ahhoz, hogy ne zökkentsen ki bennünket semmi feladatvégzés közben, és ne vonja el más a figyelmünket, önszabályozást kell gyakorolnunk. Olyannak kell lennünk, mint egy célkövető rakétának, ami egészen céljáig repül. Ha azt elértük, elégedetten lazíthatunk. Az önszabályozás tehát egyfajta önkontroll a feladatmegoldásban.

Hogyan szabaduljunk meg a halogatás káros szokásától?  

  • Nézzük szembe vele, ha egyszerűen fáradtak vagyunk. Ne erőltessünk mindent egyszerre!
  • Vegyük észre, ha túlzott elvárásokat támasztunk magunkkal szemben!
  • Tekintsünk a feladatokra lehetőségként!
  • Nézzünk szembe irracionális félelmeinkkel és söpörjük félre őket! Például: „Nekem ez nem fog menni!”
  • Vizsgáljuk meg, miért félünk az adott feladattól? Saját magunkat becsüljük alá, vagy a feladatot értékeljük túl?
  • Dolgozzunk ki egy hatékony stratégiát az időbeosztásra.
  • Ne engedjük, hogy negatív gondolatok kísértsenek – szabaduljunk meg tőlük
  • A feladatmegoldásban legyünk gyakorlatiasak és gyorsak!

Merjünk dönteni!

A halogatás nem visz előre, csak hátráltat. Higgyünk magunkban, tudásunkban és megérzéseinkben, merjünk felelősséget vállalni döntéseinkért. Ne agyaljuk túl azt, ami valójában sokszor igen egyszerű.

Mondd el gondolataidat...

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük